Képzelt riport egy friss Amazon Kindle-tulajdonossal

Rendeltem az Amazonról egy Kindle eBook-olvasót, most, hogy végre Európában is lehet használni, és két nap alatt meg is érkezett ide, Zürichbe. Leírtam egy beszélgetést, amely akár meg is történhetett volna, hátha valakit érdekel, mi ez az egész, meg minek.

Amazon Kindle connected to a computer via USB

– Azt hallottam, hogy a Kájndöl…

– Bocs, ezt úgy ejtik, hogy /ˈkɪndl/, simán i-vel. Mellesleg az első számú jelentése “meggyújt”, “lángra lobbant”.

– Hmm, érdekes… Na, szóval azt hallottam, hogy a Kindle úgy viszonyul a könyvekhez, mint az iPod a zenéhez…

– Igen, a Kindle egy eBook-olvasó, az elektronikus, digitális formában tárolt, elsősorban szöveges anyagok megjelenítésére szolgál. És csakúgy, mint az iPod mögött az iTunes Store, a Kindle mögött is ott áll az Amazon webáruháza, hatalmas kínálattal.

– Csak az Amazonról vásárolt ebookokat tudja használni?

– Szerencsére nem. Ebben is hasonlít az iPodra: ráteheted a saját cuccaidat is, a meglévő elektronikus könyveidet, képeidet, hanganyagaidat…

– Akármilyen típusú fájlt?

– Nem. :( A Kindle csak kevés formátumot támogat közvetlenül a saját formátumán kívül (amely valójában a MobiPocket formátum egy egyedi, DRM-mel védett fajtája): sima szövegfájlt, PDF-et, és MobiPocket formátumú könyveket (.mobi vagy .prc), illetve Audible-fájlokat (hangoskönyv), plusz MP3-at.

– Hát, ez kicsit karcsú. Hol az ePub, CHM, Word, RTF stb.?

– Sajnos ezeket előzőleg konvertálni kell, és nem is lehet mindegyiket…

– Ja, igen, hallottam, hogy megabájtonként egy dollárba kerül a konverzió, ha nem az USA-ban vagy…

– Csak ha vezeték nélkül akarod, hogy rákerüljön az eszközre, mert evvel az Amazonnak (illetve szolgáltatójának, az AT&T-nek) roaming-költségei vannak. De ha közvetlenül USB-n rádugod a számítógépre a Kindle-t, akkor feljön külső drive-ként, és másolgathatod a saját fájljaidat tetszés szerint ide-oda, ahogy jólesik.

Amazon Kindle connected to a computer via USB

A konverziót ingyenes elvégzi az Amazon is, de vannak remek szoftverek is erre, mint pl. a multiplatformos calibre és még számos egyéb, és rengeteg információ van a fórumokon.

– Jól látom a legutolsó linken, hogy az Amazon DRM-et tesz a könyvekre?

– Bizony, elég szomorú. Az Amazonról vásárolt legtöbb könyvet csak az adott Kindle tudja megjeleníteni. Illetve ha családban van több, akkor azokon is, legfeljebb 6 darabon, a lényeg az, hogy a te Amazon-fiókodra legyenek regisztrálva. Gondolom, el fog tartani, mire a könyvkiadók is megértik, hogy a DRM csak rombolja az üzletet, mert így az emberek inkább letöltik ingyen a könyveket. A legtöbb angol nyelvű könyv könnyedén megszerezhető. Szerencsére van pár értelmesebb kiadó is: pl. az O’Reilly el tudta érni, hogy az Amazonnál kapható könyvei mentesek legyenek a DRM-től. Remélhetőleg idővel majd erre mozdul el a teljes digitális könyvvilág is, akárcsak a zene esetében. A Kindle-könyveken elhelyezett DRM egyébként könnyűszerrel eltávolítható.

– Mik egyébként az első benyomásaid?

– Nagyon szerethető a Kindle. Már a kicsomagolás is élmény, mint egy Apple-terméknél. Jó minőségű anyagokból készült, öröm kézbe venni. Jól olvasható, kontrasztos, és egész gyors. Többnyire intuitív, úgy működik, ahogy elvárnád. Nagyon könnyű az anyagok rátöltése is, akár az online boltból, akár a számítógépről. A keresés és a jegyzetelés elegáns és egyszerű, a beépített Oxford értelmezőszótár pedig óriási segítség tud lenni. Jó, hogy szinkronizálni tudja az iPhone-on futó Kindle-alkalmazással, hogy hol tartok az egyes könyvekben, így akár az iPhone-on is tudok haladni, ha éppen nem volna nálam a Kindle. Vicces az is, ahogy felolvassa a szöveget. Roppant elégedett vagyok vele.

– Ezt jó hallani. Mit változtatnál rajta?

– Lehetne egy kicsit kisebb a “képernyő” körüli rész, és jó lenne, ha ugyanolyan jó lenne a hozzá való bőrtok, mint amilyen a nagy testvér, a Kindle DXesetében, mágneszárral. A lapozógombokra jó lenne valami apró kiálló kis pöcök, hogy érezni lehessen őket.

– Mennyibe került összesen?

– Svájcba rendeltem, így áfával és vámmal együtt kevesebb volt, mint 60 ezer forint. Azóta az Amazon 20 dollárral csökkentette az árat – gondolom, a versenytársak nyomására –, és aki a magasabb áron vette meg, mint én is, annak egyszerűen visszautalják a 20 dollár különbséget.

– Tudsz ezen amúgy RSS-t, e-maileket, Twittert olvasni, videót nézni útközben?

– Erre ott az iPhone, azon mindent elérek, amit csak akarok.

– És miért nem elég az iPhone? Meg a számítógép? Azon akár konvertálás nélkül is megy minden az égvilágon…

– Van itt egy fontos különbség. Nézd meg, ez itt nem képernyő, hanem E Ink, elektronikus festék, festékszemcse-szerű dologgal. Szinte olyan, mint a papír, sokkal pihentetőbb a szemnek. Ha láttál már pauszpapírt, rajta nyomdai festékkel vagy lézernyomattal, na, ez körülbelül olyan. Rengeteget olvasok nap mint nap, és épp abból van elegem, hogy mindezt különféle folyadékkristályos kijelzőkön kell megtennem, amelyektől elfárad a szemem.

– De akkor miért nem szerzed be papíron, amit olvasni akarsz?

– Macerás. Nemcsak drága, de sokat is kell várni, mire megérkezik. De azért a papír továbbra is nagy kedvencem marad.

– Olvastam, hogy a nagy könyvkiadó, a Barnes & Noble is bejelentett egy saját készüléket nook néven, alul színes képernyővel, ugyanilyen áron. Nem lett volna érdemes megvárnod?

– November utolsó napjaira várható, és egyelőre csak az USA-ban, úgyhogy ez sajnos még távoli. Másrészt nem vagyok biztos benne, hogy olyan jó ötlet az a színes képernyő az alján. Egy ilyen készüléken az idő túlnyomó részét azzal töltöd, hogy olvasod a szöveget, és időnként megnyomod a NEXT PAGE gombot.

– Ennyi az egész? Ülsz, és bámulod ezt a pauszszerű izét?

– Pontosan erre vágyom. :) Hogy visszatérhessen az életembe az olvasás öröme, hogy elszakadhassak a folyamatos képernyő előtt üléstől, hogy szabadon akárhol elővehessem, és belemerülhessek, miközben nem zavar meg semmi, nincs izgalmas színes képernyő, nincsenek friss hírek, e-mailek, twitter, meg push notification, csak a szöveg meg én.

– Izé, köszi… akkor hagylak is olvasni…

Milyen az iPhone 3GS az ezüsthátú után

Lassan két hete használom az új iPhone 3GS telefont, úgyhogy itt az ideje, hogy egy gyors listában beszámoljak róla, milyen az első generációs, ezüsthátú iPhone után ez használni:

  • Sebesség: A modell a sebességről kapta a nevét, és ez nem is csoda. Rövid használat után láthatjuk, hogy új szintre lépett a platform. A 3GS-en minden nagyon gyors, ellentétben a régi telefonnal, amely időnként bosszantóan belassul, és néha rengeteget kell várni valaminek a betöltésére. Azt javaslom, hogy aki most nem akarja lecserélni az iPhone-ját, az ne nagyon próbálgassa a 3GS-t, mert utána sokat fog bosszankodni a régebbi telefont használva.
  • 32 GB: Óriási élmény, hogy végre nem kell azon szenvednem, milyen zenét passzírozzak fel arra a pici helyre, ami az alkalmazások, filmek, podcastok mellett maradt. Az összes igazán kedvenc albumom fent van, plusz az összes szám, amelynek legalább 4 csillagot adtam (ami dinamikusan változik). Végre annyi mindent meghallgatok, ha éppen arra támad kedvem. Lehet még persze fokozni, nem volna rossz, ha az összes zeném ráférne, de nem szeretnék telhetetlen lenni.
  • Kamera: Gyakorlatilag kompakt fényképezőgépként használom a telefont, úgyhogy igen fontos számomra, hogy fejlődött ezen a téren. Egyrészt az autófókusz segítségével végre lehet normális közelképeket készíteni, másrészt a telefon végre videokameraként is remekül működik. Nyilván nem kell csúcsminőséget várni tőle, viszont könnyedén használható, a kész videó gyorsan fel is tölthető (ilyenkor a fájlméret a töredékére lesz, egyrészt a felbontás a negyedére csökken, másrészt csökkenti a minőséget), és a legjobb, hogy ez a fényképezőgép és videokamera mindig nálam van, bármikor tudom használni.
  • Hangerő: A gyakorlatban az ezüsthátú iPhone legbosszantóbb hibája a gyenge hangerő volt. Zajos helyen alig hallottam a másik felet, fel kellett raknom a headsetet. Pedig tisztogattam is, lyukasztgattam is. Az új viszont végre rendesen felhangosítható, szép tiszta hangot ad.
  • Külső: Ami rögtön feltűnik, hogy gyönyörű a képernyő, nem repedt és pixelhibás, mint az előzőnek (amelyet a magas költség miatt nem javíttattam meg). :) A külsőről nyilván nem tudok újat mondani a jelenlegi iPhone 3G-tulajdonosoknak, de számomra, aki eddig az elegáns, alumíniumból készült hátlaposat használtam, kellemes csalódás: olyan érzés, mintha egy csiszolt követ tartanék a kezemben, nincs olcsó műanyag-érzete.
  • Akkumulátor-élettartam: Óriási csalódás. Messze kevesebbet bír, mint az ezüsthátú. Az normál használat mellett simán kibírt két napot, ezt viszont naponta tölteni kell, intenzívebb használatnál pedig naponta többször (!). Ez engem ugyan nem ráz meg különösen, mert a napom nagy részét úgyis a gép előtt töltöm, a telefont rutinszerűen berakom a dokkolóba, de sok embernek komoly problémát jelent. Kellemetlen kompromisszumként használhatunk egy, a zsebünkben magunkkal vihető, külön tölthető akkumulátort. A telefont emiatt nem szeretném kiherélve használni (a WiFi, 3G stb. kikapcsolásával).
  • 3G: Nem gondoltam volna, hogy Edge után ekkora előrelépés lesz, de nagyon észrevehető. Persze lehet, hogy ebben benne van a 3GS gyorsabb processzora és több memóriája, illetve a szolgáltató is.
  • GPS: Mondanom sem kell, elég hasznos funkció, végre pontosan tesz be a térképre, és végre tudok navigációs szoftvereket is használni.
  • Szolgáltató: Nagyon örülök, hogy végre olyan mobilszolgáltatónál vagyok, aki árulja és támogatja az iPhone-t. Sokkal egyszerűbb így. Az már valószínűleg csak személyes szerencsém, hogy ahol a család a Balatonnál minden nyáron rengeteg időt eltölt, ott a T-Mobile kövér 3G-jelet szolgáltat, míg a Pannonnál és a Vodafone-nál a térerő és az Edge meglehetősen akadozva működött. És talán az országos üvegszálas hálózatának köszönhető, de vidéken is gyors az internet, míg a másik két szolgáltatónál sajnos jelentős különbséget éreztem a főváros és a vidék között (ez azóta lehet, hogy változott, nem tudom).

Összességében roppant elégedett vagyok, az iPhone 3GS komoly előrelépés számomra a végső kézi-eszköz után folytatott kutatásban.

Eladó angol és magyar nyelvű IT-könyvek a Marson

Kálmán kínálja saját könyveit eladásra a Marson, és bár a nagyja időközben már elkelt, még mindig vannak jók, pl. agile, Java, Oracle, Microsoft, Linux és egyéb témákban.

Én is vettem hármat, mindegyik tökéletes állapotban volt, mintha új lenne, és olcsóbban kaptam meg, mint amennyi az amazon.com-ról lett volna, sőt, Kálmán elhozta őket az irodába (mint kiderült, korábban dolgozott ő is az EPAM-ban). Bátran ajánlom.

Még mindig van miből csemegézni, érdemes vetni egy pillantást a kínálatra.

Miért jó és miért rossz manuális módban fényképezni

Canon LCDAmióta ez a nagy fényképezőgépem van, manuálisan állítom be a záridőt és a rekesznyílás mértékét is, és gyakorlatilag egyáltalán nem használom a félautomata módokat (Canon: Av, Tv — Nikon: A, S). Elgondolkodtam rajta, hogy miért szerettem meg ennyire a manuális módot.

  • Totális kontroll. Ha én felelek minden egyes paraméterért, amely a fényképet meghatározza, akkor valami alapvetően megváltozik. Az én érdemem vagy hibám lesz, ha a kép technikailag jól vagy rosszul sikerült. Mindenre figyelnem kell, nem lazíthatok. Ha ellenben rábízom magam a félautomatikára, akkor — bár folyamatosan ellenőrizni tudom a gép által számolt értékeket, mégis — pszichikailag elkezd kicsúszni a kezemből az irányítás, és vele együtt az egészséges felelősségérzet. Már nem én leszek hibáztatható, és az, hogy sikerül-e, szinte szerencse dolgának tűnik. Lehet, hogy ez az ember személyiségétől is függ, de számomra mindenképpen a teljes kontroll a kívánatos.
  • A legkényelmesebb vakuzás. Nincs kényelmesebb vakuzás, mint manuális beállítások mellett: a vaku az elővillantás alapján beméri magát, és élesben már csak akkorát villan, hogy megfelelő megvilágítást adjon az általunk beállított értékek mellett. Döbbenetesen egyszerű így vakuzni, különösen deríteni.
  • Ráadásul nem is fáj. Annyira kényelmes és könnyű egy ilyen nagy gépen a két tárcsa tekergetése, és közben a nagyméretű keresőn a fénymérő követése, hogy nem terheli a fényképezés folyamatát. (Egyébként nem értem, hogy a Canon kisebb modelleinél miért a kereső alján van a fénymérő kijelzője, és miért érzi az ember ellentétesnek a mozgását a tárcsák mozgatásával, miközben az 1D-nél van a kereső jobb oldalán található, és szinkronban van az ujjunk mozgásával.)

Ami miatt viszont nem mindig előnyös a manuális fényképezés, az az, hogy sokkal lassabb átállítani a fényviszonyok jelentős megváltozásánál, például ha egy sötét templomból kilépve hirtelen fotózni kellene valamit a verőfényben.

Ami meglepő volt nekem, hogy a manuális mód egyáltalán nem olyan macerás, mint amennyire az automata és félautomata üzemmódokat megszokva tűnik. Kis gyakorlattal az rááll az ember agya, és már hiányzik is, ha nincs meg a teljes kontroll (már ha a személyiségtípus ezt igényli).

Érdekes az is, hogy egy idő után elkezd az ember agya ráállni a különféle rekesznyílás- és záridő-értékekre, még természetes fénynél fotózva is. Mostanában az ISO-érték triviális beállítása után általában eltalálom, hogy milyen rekesz és záridő a megfelelő. Vannak tipikus fényviszonyok, és tartoznak hozzájuk megfelelő párok is.

Kedvenc iPhone-programjaim, 3. epizód

Korábbi epizódok:

Itt látható a telefonom első három képernyője, lehet róla csemegézni:

iPhone Screen #1

iPhone Screen #2

iPhone Screen #3

A legtöbbet megtaláljátok egyszerű kereséssel, de hadd emeljek ki néhányat.

  • Birdfeed: Mostani kedvenc Twitter-kliensem. Nagyon tetszik, hogy cache-el, hogy jelzi, melyik ponton frissítettem utoljára.

  • Birdhouse: Nagyon kényelmes néha a gondolatod megfogalmazására, de nekem leginkább akkor, amikor csak írni akarok, anélkül, hogy betöltődne a lista, és elkezdeném nézgetni.

  • Instapaper Pro: Ha hosszabb cikkel szembesülök a böngészőben, mint amit ott és akkor elolvasnék, akkor csak egy gombnyomás, és máris bekerül az Instapaper listába, amelyet szépen letöltök a telefonos programba, és kényelmesen olvashatom, amikor ráérek. Van Instapaper Free is, de megéri a Pro változat a döntésérzékelő scroll, meg az egyéb plusz funkciók miatt.

  • Duden: A legdrágább program, amelyet az iPhone-ra vettem, de néha olvasok német könyvet, és most éppen német projekten dolgozom, úgyhogy igen jól jön.

  • Toki Tori: Óriási kedvencem. Fejtörő, platformszerű kivitelben. Nem reflexjáték (csak néha), inkább gondolkodni kell rajta. Minden pálya teljesen egyedi megfejtést igényel, és tényleg megdolgoztatja az agyat. És mindig megvan az “aha”-pillanat. Az aláfestő zene borzalmas, de ki lehet kapcsolni. Az irányítás sem találták el a legjobban (talán mert más platformról érkezett), de ezt könnyen megbocsátjuk, annyira bájos és ötletes az egész. Aki szereti az ilyet, vegye meg gyorsan, mert most csak 79 eurocent (egy dollár). Természetesen van Toki Tori Lite is.

  • Blimp - The Flying Adventures: Ha szeretted annak idején C=64-en a Space Taxit (én nagyon), akkor ezt is szeretni fogod. Csak nyilván sokkal szebb, változatosabb helyszíneken zajlik, és a telefon finom döntögetésével lehet irányítani. Szintén leszállították az árát, jelenleg csak 79 eurocent (egy dollár), érdemes beszerezni.

  • iSudoku: A Sudoku még mindig remek kikapcsolódás, és ez a program vált be a legjobban a jó kezelhetőség és a remek játékmódjai miatt: Sudoku X, Samurai Sudoku, Sudoku Plus.

  • DOOM Resurrection: Ideális a magamfajta játékosnak, aki időnként csak úgy lövöldözne egy tíz percet. Nem FSP, hanem Rail Shooter, tehát a kamera magától mozog, nekünk csak célozni kell és lőni (meg fegyvereket választani, felvenni dolgokat). Már végigjátszottam, de még mindig előveszem időnként. Szép a grafikája, jók a hangjai, és ez feledtetni tudja az egyoldalú játékmenetet.

  • Glyphboard: nem nativ, hanem webes alkalmazás hogy spéci jeleket tudjunk bevinni.

A többi program is jó, csak most nem akartam mindre kitérni.

← Previous  1 2 3 4 … 182 Next →

Névjegy

Home page: gaborlenard.com

Lénárd Gábor (gaba)

Lénárd Gábor
Systems Analyst, EPAM Systems

gabakukac lénárdgábor ponthu