Apple-cuccok szervizelése

Ha gond van valamilyen garanciális Apple-termékkel, akkor természetesen a hivatalos helyre viszem. Ahol van Apple Store, ott oda, Magyarországon pedig az Apple által megadott helyekre (jelenleg kettőt sorol fel a PDF).

Ha viszont már nem garanciális termékről van szó, és a kérdéses dolog egy iPod vagy iPhone, akkor dr. iPod az én emberem. Gyorsreagálású szolgáltatást nyújt, azonnali ingyenes biciklis kiszállítással (mivel közel lakunk egymáshoz).

Ha a már nem garanciális termék egy Macintosh, akkor irány iDoki (i-doki.com), aki eddig már megszerelte a Time Capsule-öm elromlott tápját, valamint kicserélte az iMacben a vinyót, és ott, a helyszínen meg is várhattam.

A jövendőbeli számítógépem, operációs rendszerem és telefonom

Eredetileg nem akartam a WWDC-n bejelentett újdonságokról szóló híreket ismételni, azonban mégis megteszem, annyira személyesen érintve érzem magam, mert itt mutatták meg először azt a számítógépet, amelyre lecserélném a jelenlegit, azt az operációs rendszert, amelyre lecserélnem a jelenlegit, és azt a telefont, amelyre lecserélném a jelenlegit. Hadd magyarázzam meg.

A leendő számítógépem: az új MacBook Pro 15”

A jó kis EPAM-os MacBook Próm még mindig egy fantasztikus társ, tágas és gyors, de azért látszik rajta a kor, lassan három éves, és hiányozik pár kedves finomság, amitől igazán nagyszerű lehetne. A 15,4 hüvelykes képernyőméret nekem pont megfelel, és elegendő a felbontása is.

Apple MacBook Pro June 2009

Erre itt van az új MacBook Pro 15”, amelyben minden benne van, amire csak vágyom, és még több:

  • unibody: egyetlen alumíniumtömbből kivágott alaptest, plusz mágneses zár,
  • új képernyő: ellenálló üvegborítású, LED-háttérvilágítású, még nagyobb színtartományt megjelenítő,
  • beépített akksi, jóval nagyobb élettartammal és kapacitással,
  • 8 GB-ig bővíthető RAM (a jelenlegi gépem 3 GB-ot enged),
  • SSD-opció, amellyel élni szeretnék,
  • beépített SD-kártyaolvasó, végül is praktikus,
  • és persze minden modern, a legújabb proci, chipset, DisplayPort stb.

Ez a következő célpont. Remélem, az EPAM is támogat ezen a törekvésemben, és nem vagyok magamra utalva. :)

A leendő telefonom: iPhone 3G S

Még mindig a legelső iPhone-verziót használom, törött képernyővel, sérült LCD-vel, mégis boldogan. Komoly előrelépés volna az egy évvel ezelőtt megjelent iPhone 3G is (Helló, 3G! Helló, GPS!), de a most bejelentett új verzió végképp. A különbség az előző változathoz képest megtekinthető itt szép, táblázatos formában: iPhone 3G vs. iPhone 3G S: the tale of the tape

introducing-apple-iphone-3g-s.png

Lássuk csak, miért érdekes az iPhone 3G S:

  • Gyors, ezt jelenti, ugye, az S betű, de senki sem tudja még a részleteket, valószínűleg gyorsabb proci, több RAM (256 MB a 128 helyett?), és jobb 3D-lapka. Nyilván eltart egy darabig, mire ki mernek adni olyan játékokat, amelyek esetén javasolják az új iPhone-t, de csak idő kérdése.
  • 32 GB: végre több háttértár, hogy jó minőségben legalább a kedvenc zenéim ráférjenek, meg néhány webcast és podcast.
  • Új kamera: 3 megapixel, autófókusz, makró, 30 fps VGA-felbontású, szerkeszthető videó, jobb minőség kevés fénynél — ez mind nagyon kell.
  • Iránytű, integrálva a térképpel, ami nekem nagyon tetszik, a papírtérképet is mindig beforgatom.
  • Jobb akkumulátor-kapacitás (nem tudni, hogy egy jobb vezérlőlapka miatt-e).
  • A hangvezérlés is egész korrektnek tűnik, és a hívásindítások mellett lehet vicces dolgokat is csinálni vele (péládul megkérdezni, milyen szám megy, meg hogy még ilyeneket játszon), bár még nem látom magam előtt a helyzetet, hogy használnám, talán az autóban egyedül ülve.

Jó lett volna még valami vagány új külső, pl. gumírozott hát, de ne legyünk telhetetlenek.

Ha most is lesz hazai termékindító buli a T-Mobile-nál, akkor ott leszek, és megveszem az első napon.

A leendő operációs rendszerem: Mac OS X 10.6 Snow Leopard (szószátyáran)

Elnézve az operációs rendszerek fejlődését az elmúlt évtizedekben, egyrészt mindegyik nyilván valamilyen technológiai architektúrára épít, azt feszegeti, terjesztgeti, rajta építve egy jókora funkcionális réteget, követve a divatokat és a konkurenciát, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindezt egy sajátos, rá épült ökoszisztémában lavírozva teszi, a partnerek, fejlesztők és vevők kényes egyensúlyában. Nyilván minél nagyobb ez az oldal, annál inkább háttérbe szorul a technológia és a funkcionalitás. A Microsoft ökoszisztémája hatalmas. Szinte magam előtt látom a tehetséges mérnökök frusztrációját, ahogy újra meg újra megtorpanásra és megalkuvásra kényszerülnek amiatt a hatalmas teher miatt, amelyet ez a kiterjedt ökoszisztéma jelent. Ami egyrészről áldás, az a másik oldalról valódi átok.

Az Apple operációs rendszere jóval kevesebb helyen fut, de ezzel a terhe is sokkal kisebb. Megtehette 2000 környékén, hogy régi, MacOS nevű operációs rendszerét a BSD-alapokon nyugvó, NeXT-féle OPENSTEP-re alapozva a gyökeresen más Mac OS X-re cserélje (virtuális dobozba szorítva a előzőt, hogy biztosítsa a folyamatosságot), majd felhasználva ezt az alapot, szépen építgesse az ablakozós világok legjobbikát, miközben jóval kevesebbet kellett törődnie a felhasználók beidegződéseivel és a nagyvállalatok idióta igényeivel.

A Mac OS X első megjelenése óta, amely a 10.0-s verziószámot kapta, ezekkel a szép egyenletes és folyamatos lépésekkel mára eljutottunk a 10.5-ös ágig, amely a Leopard kódnevet kapta. A verziók meglepő gyors egymásutánban következtek, mindig bővítve, kiterjesztve az előzőt. Nem kellettek ígéretek nagy váltásokról, mindig egyre több és jobb érkezett.

apple-mac-osx-snow-leopard.png

Az új 10.6, vagy Snow Leopard nemcsak kódnevében és olcsó upgrade-árában is kifejezi, hogy az előző továbbcsiszolása, belső megújítása, kevés látványos külső újítással. A reklámozott újdonságok itt olvashatók: Mac OS X Snow Leopard Enhancements and Refinements

A sok apró finomítás és a jobb QuickTime mellett két főbb újdonságról van szó:

  • technológiai megújulás: most már nemcsak támogatott a 64 bit, de a teljes alap ez, plusz Grand Central Dispatch néven kényelmes felület a többmagos processzorokra való programozáshoz, valamint az OpenCL nevű erőmű-rendszer,
  • teljes Exchange 2007-támogatás, beépítve: az Exchange a legelterjedtebb vállalati levelezőrendszer, és ezentúl végre nem kell másodrangú felhasználónak éreznie magukat a maceseknek, mostantól minden felár nélkül beépítve az alapalkalmazásokba, kompromisszum nélkül, elegánsan, jobban mint az Outlookban (az Office 2008 for Mac részeként kapott Entourage nem ér fel teljesen az Outlookhoz).

(Örültem volna még, ha a 10.6-ba bekerül a felbontásfüggetlenség, és akkor lehetne a számítógép felbontása nagyobb, a kép meg szebb, de nem kritikus dolog, és így legalább jelentős számítási kapacitást spórolhatunk.)

Ja, és egy új egér lett volna még kedves, hogy teljes legyen a gyereknap. :)

2008-as örömeim

Idén is összeállítottam kedvenceim listáját (a korábbi évek itt: gaba: 2007-es örömeim, illetve gaba: 2006-os örömeim).

Hardware

  • Crumpler “Ugly Divorce” táska — Hűséges társam háromnegyed éve. Kényelmes, praktikus. Nagyon szeretem.
  • Epson Stylus Photo R1900 — Ez a fotónyomtató egyszerűen csoda. Fantasztikus fényképeket készít. A lélegzetünk is elállt, amikor kijött belőle az első A3-as nyomat.
  • Apple Time Capsule — Remek WiFi router és egyszerű NAS, amelyre otthon mindhárom Macről megy a backup, gyakorlatilag észrevétlenül.
  • Apple AirPort Express — Egyrészt kiterjeszti a WiFi-t a ház egészére (vastag falaink vannak), másrészt bármelyik gépről sugározhatunk zenét a központi helyen lévő étkezőbe. Lenyűgöző, különösen, amikor az ember az iPhone-járól vezérli, a Remote nevű kis programmal.
  • Drobo — Kilenc meglévő külső merevlemezem kiváltására megvettem végre az Egy Végtelen Tárhelyet. Csodálatos berendezés, bár sebességrekordot nem döntene, de ez engem nem is zavar. Igyekszem majd részletesebben is beszámolni róla.
  • ASUS R700 PNA — Az iGO 8 használhatósága néhol egészen tragikus, de összességében komoly hasznát vettük ennek a viszonylag nagy képernyős navigációs berendezésnek.

Software

  • Apple iTunes App Store — Remek platform az iPhone, és most végre akárki bizonyíthatja, mire képes rajta. Folyamatosan lenyűgöz a dolog, teljesen megváltozott a telefonról alkotott felfogásom is azóta.
  • iPhone MobileMe sync — Drót nélkül, akárhol szinkronban van az összes számítógépem és a telefonom. Nehéz is lenne elképzelni már enélkül.
  • OmniFocus for iPhone — Ezzel végre kerek a világ, összeállt a GTD-rendszerem. (Be is számolok majd róla alkalomadtán.)
  • Google Reader — Sosem szerettem a NetNewsWire nevű RSS-olvasót, az iPhone-os változatát meg végképp nem. A Google Reader messze jobb, az iPhone-ra optimalizált változata is csúcs.

Egészség

  • MBT cipő — Régóta fáj a jobb talpam, és ez az első dolog, amely képes segíteni ezen. Sajnos elég rondák a modellek, és nagyon szűk a cipők orra, ami sokáig visszatartott, és most is akadály, de ezzel együtt nagyon megéri.
  • Memory-matrac — Sok év után végre lecseréltük öregecske ágyunkat, és micsoda különbség! A memory-matrac tényleg egy csoda, élmény minden ágyba bújás. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyit számít, de valóban megváltoztatta az életünk.

Aminek már korábban is örültem

  • Jóga — Továbbra is kulcsfontosságú az életemben. Lehetőség, hogy végletes egyoldalúságom enyhüljön.
  • Apple iPhone — A mai napig lenyűgöz. Nehéz elhinni, hogy ez valóban létező tárgy, ekkora méretben, ennyi tudással, ilyen eleganciával. És micsoda programok jelennek meg rá napról napra!
  • Canon EOS-1D Mark III — Lenyűgöz, valahányszor csak használom. Az objektívátfogások és a kereső mérete miatt jó lenne, ha full frame-es volna, de ezen kívül csak dicsérni tudom (az autófókusz-gond nálam nem jön elő).
  • Gmail — Továbbra sem tudok betelni vele. És még fokozzák is. Saját domainemmel használhatom.
  • Shure SE530 PTH - Örökre megváltoztatta a mindennapi zenehallgatásomat. Egyszer összetört, de aztán kicserélték. Később megrepedt a kábele, ekkor megint kicserélték (pedig majdnem kétéves volt). Olyan a hangja, hogy el sem hiszem.
  • Adobe Lightroom — Ez a program egy csoda, élmény dolgozni vele.

Amit 2009-ben várok (és vártam már 2008-ban is)

  • StarCraft II — Ismét remélem, hogy nem kell a következő karácsonyig várni.
  • 32 GB-os iPhone — Legalább ennyi memória kellene, hogy a kedvenc zenéim elfogadható minőségben rajta legyenek, plusz néhány film, meg podcast.
  • Minőségi játékprogramok iPhone-ra — Most, hogy a nagy rohamnak vége, és degeszre keresték magukat az első alkalmazások készítői, lassan kezdenek a komolyabb fejlesztőcégek is megjelenni a minőségi játékaikkal. Ezekből sokat!
  • Magyarországról is online bérelhető nagyfelbontású filmek, felirattal, könnyű kezelhetőséggel (pl. Apple TV-n keresztül) — Kevés filmet akarunk birtokolni, a legtöbbet csak megnéznénk egyszer, és ilyenkor jó lenne, ha hirtelen akármit választhatnánk, és már jönne is, tökéletes minőségben.

Nem lesz több asztali gépem? De mi lesz a fényképekkel?

Amikor lassan három éve megvettem az iMacet (lásd Éjjeli beavatás az Apple legmeghittebb budapesti szentélyében [2006.03.06]), magától értődött, hogy kell egy asztali gép a nagy felbontású fényképek feldolgozásához és a videóvágáshoz (játszani nem játszom, úgyhogy ez nem volt szempont). Kevesebb mint egy évre rá aztán kaptam az EPAM-nál céges gépként egy MacBook Prót, amelybe több memória fér és gyorsabb a processzora is. Egyedül a beépített merevlemez lassabb (no, meg a képernyője kisebb, de ez könnyen orvosolható külső monitorral).

A hordozható és az asztali gépet felváltva használom, én egyedül (mivel nejem a fekete MacBook mellett kötött ki). A MacBook Pro viszont elfogadhatóan gyors lenne a fényképekhez és a videóvágáshoz is, tehát az iMacre nincs igazán szükségem.

Ha csak egy gépem lenne, kevesebbet kellene törődnöm a szinkronizálással, másolgatással. Igazából a Gmail, Google Reader, meg a MobileMe segítségével automatikusan szinkronban van most is a két gép, viszont a fényképek helyzete elég áldatlan: manuálisan kell a két Lightroom között exportálni-importálni a dolgokat. Egy gép esetén azonban megoldódna minden: mivel a Lightroom külön tartja a katalógus-adatbázist, illetve a képfájlokat, így a képek többsége maradhatna az otthoni nagy tárolóegységen, a Drobón, csak az adatbázist és a nézőképeket vinném mindig magammal a gépen (tehát elérnék minden képet, csak nem mindegyiket teljes felbontásban). A tárhelyek között pedig egyszerű áthúzással rakhatom át a fényképeket Lightroomon belül, úgyhogy könnyen megszabhatom, mi legyen éppen a gépen, és mi a Drobón. Komoly előrelépés lenne.

Úgyhogy a következő váltás nálam az lesz, hogy az iMac helyére veszek egy külső monitort, és ugyanazt a számítógépet használom majd mindenütt. (A torrentezéshez persze kéne venni valamit, vagy egy olyan még meg sem jelent Mac Minit, amely már tudja az 1080p-t, vagy egy DroboShare-t).

Járt még be valaki hozzám hasonló utat, vagy mindenki hosszú évek óta rájött, hogy asztali gépre nincs szüksége? (Kivéve persze azokat, akiknek erőmű kell.)

Miket bántam meg a legjobban életemben

Nem szeretnék és nem is tudnék mindenre kitérni, amit életemben megbántam, hogy megtettem vagy nem tettem meg, de röviden kitérnék a jelentősebb “informatikai vonatkozású” esetekre. Minden esetben leírom azt is, most hogyan próbálom elkerülni, hogy újra ebbe a hibába essek.

  1. Iszonyú mennyiségű időt szúrtam el a számítógép előtt. Csináltam persze sok hasznosat is, de rengeteg feleslegeset is, ami elvitte az időt olyan dolgok elől is, mint emberi kapcsolatok, munka, pihenés. Sok vicces videót megnéztem, olvastam mindenféle blogokat, meg rettentő fontos híreket, és hasonlók. — Most: Körülbelül egy hónapja leiratkoztam a legtöbb blogról, kíméletet nem ismerve; csak azokat tartottam meg, amelyeket mindig öröm olvasni; újakat csak nagyon óvatosan veszek fel. Naponta csak néhányszor nézem az e-maileket. Többnyire nem futtatom a csevegőprogramokat, a Twitter-klienst és a FriendFeedet. Az estéimet próbálom számítógépmentesen tölteni. Ez persze egy állandó küzdelem marad, és nem mindig egyértelmű, mi értékes és mi nem.

  2. Nem valósítottam meg egy csomó ötletemet. Pedig az internet kezdete óta nagyon sok jó dolog merült fel bennem. Több ötletemhez vásároltam domainnevet is, de a legtöbből nem lett semmi. Valószínűleg a hozzáállásomom is sok múlt: egyből a nagyot akartam megvalósítani, amihez valójában teljes figyelemre és talán befektetőre lett volna szükség, ugyanakkor nem voltam elég elszánt ezekhez. Rossz volt látni, amikor valaki más megcsinálta ugyanazt, csak persze nem pont ugyanúgy. — Most: Ricsi barátommal belevágtunk egy aranyos kis projektbe, amely egész jól sikerülhet, ha ügyesek vagyunk.

  3. Évekig warezt gyűjtöttem. Még valamikor 2000-ben kaptam jelszót egy titkos FTP-hez, ahol minden friss release megvolt. Innen töltögettem le folyamatosan a szoftvereket, gondosan kategóriák szerint rendszereztem, és CD-re, majd később DVD-re írtam őket. A programok túlnyomó többségét soha ki sem próbáltam, mégis döbbenetes mennyiségű időt és lemezt pazaroltam el erre. Nem is értem, mit gondoltam. Hogy egyszer majd jól jön? — Most: Már jó ideje kizárólag tiszta szoftvert használok. Zenéből többnyire a meglévőt hallgatom, és csak kevés újat engedek az életembe. Erősen megfontolom, melyik filmet töltöm le. Lemezre már szinte semmit nem írok.

  4. Üzembe állítottam egy Windows-alapú szervert. Annyira hittem az ASP.NET és a SharePoint sikerében, hogy akartam saját szervert, amelyen csinálhatom az általam vállalt projekteket, kellemes nyereséget érve el. Összeállítottam egy izmos PC-t, beszereztem a szoftvereket és jókora havi co-location-költséget vettem a nyakamba. A vége az lett, hogy két ilyen projekt készült, egy-egy ismerősnek, és mindkettőt szinte ingyen hostoltam. Hatalmas anyagi bukás volt összességében. Ráadásul mindvégig bizonytalan voltam, hogy licencelésileg teljesen rendben vagyok-e, még a Microsoft hazai szakemberei sem tudták eloszlatni a kétségeket. — Most: ha hostolni akarok bármit, akkor remek lehetőségek közül választhatok, legyen szó szinte akármilyen technológiáról.

  5. Rengeteg pénzt költöttem a PC-im bővítgetésére. Mindig gyorsabb, újabb processzor, videokártya, memória, optikai író, merevlemez, akármi. Iszonyatos kiadás, alig valami haszon, hiszen még nagy játékos sem voltam soha. — Most: Jövő tavasszal lesz három éves az iMac, nyáron a jelenleg nejem által használt fekete MacBook ugyanennyi. A céges MacBook Pro januárban lesz kettő. Mindegyik baromi jó gép még mindig.

  6. Felesleges könyveket és szoftvereket vettem. Összegben ugyan kisebb, mégis valahogy jobban fájnak, mind a hardverkiadások, talán mert még annyira sem használtam ki őket. — Most: A könyvek esetében a Safari már sok könyv felesleges megvásárlásától megmentett. A szoftverek esetében pedig próbálok messze körültekintőbb lenni, és nagyon-nagyon nehezen rászánni magam új vásárlásra.

  7. Túl későn tértem át a Gmailre. Sokáig azt hittem, a legjobb levelezés az Exchange Server segítségével lehetséges, és nap mint nap szorgalmasan rakosgattam Outlookban az üzeneteket mindenféle mappákba. Ráadásul mire észbe kaptam, már foglalt volt a lenard.gabor@gmail.com és a nevem minden további formája is. Ez jó darabig elvette a kedvem, és sokáig nem értettem meg, mennyire jó a Gmail. — Most: Folyamatosan lenyűgöz a Gmail webes felülete, a szálkezelés, meg a gyors keresés. Vicces, amikor valaki más mögött állok, és figyelem, micsoda küzdelmet folytat, hogy valahogy kinyerje a levelezőrendszeréből a benne lévő információt, miközben Gmail alatt néhány gombnyomás lett volna csupán. (Természetesen van kockázat benne, hogy a levelezésem a felhőben lakik. Ezért a leveleim folyamatosan letöltöm a gépemre is, és a domain is a sajátom, bármikor elhozhatnám a Google-től.) A levelezés mellett egyéb területeken is próbálok nyitott lenni az új megoldások irányába.

Hirtelenjében ennyi jutott eszembe.

 1 2 3 … 22 Next →

Névjegy

Home page: gaborlenard.com

Lénárd Gábor (gaba)

Lénárd Gábor
Systems Analyst, EPAM Systems

gabakukac lénárdgábor ponthu