A Windows, a magyar politika, és az idegesítő ukrán kolléganő

A Windows használható, Magyarország élhető

Abszurdnak tartom, ha valaki olyanokat állít, hogy a Windows nem alkalmas rendes munkára. Olyan, mintha azt mondaná, Magyarországon nem lehet élni. Nagyon is lehet ott élni, Windowst futtató PC-ken pedig nap mint nap csodálatos dolgokat hoznak létre az emberek. Én magam is windowsos gépen dolgozom a svájci bankban, Windows XP és IE6 van rajta, meg Office 2003 (mást nem is szabad rátelepítenem, és az interneten is csak bizonyos site-ok érhetők el). De működik! Elvégzem a munkám, és megkapom érte a fizetésem. A Windows segítségével keresem meg a kenyérre, meg a huszonhetes iMacre valót is. Mint ahogy jelenlegi politikusaink is elirányítják Magyarországot, és el tudjuk intézni a dolgainkat a magyar hivatalokban. Megszoktuk, alkalmazkodtunk, tudjuk, hogy itt így mennek a dolgok. Működik, éljük az életünk, végezzük a munkánk.

Csakhogy van jobb

Persze az, hogy működik, hogy alkalmas munkára, nem jelenti azt, hogy ne lehetne jobb. Ha az ember más perspektívába kerül, más nézőpontból lát rá a megszokott dolgokra, akkor azok egész másképpen festenek. Két hónapja dolgozom és élek Svájcban. Innen nézve Magyarország nagyon más. Néhol szinte abszurd. Itt igazán működnek a dolgok, ahogy az ember elvárná. A zürichi tömegközlekedési járatok mindig pontosak. A hivatalok kiszámíthatók, az alkalmazottak a feladatukat szolgálatként fogják fel, kedvesek, és segíteni akarnak.

Nem mondom persze, hogy Svájc hibátlan vagy tökéletes volna, de innen nézve a kontraszt nagyon erős. Miért kell a rosszban élni, ha lehetne jobban is? De nyilván más országba sem olyan könnyű költözni, mint ahogy a bank sem fogja egyhamar lecserélni a bejáratott nyolcéves operációs rendszerét és szoftvereit, mondjuk, Ubuntura. Hiszen el lehet végezni ezzel is a munkát. Végül is igaza van a saját szemszögéből. Legalábbis látszólag.

Idegesít

A gond az, hogy mindez alattomosan aláássa az ember lelkesedését és munkakedvét. Ahelyett, hogy elmerülhetnék a munkámban, a szerszámmal kell vesződnöm. Nem arról van szó, hogy ne ismerném töviről hegyire a Windowst, és ne tudnám megfelelően beállítani. Megvolt nekem a Windows 2000 is az első RC-ktől kezdve, és ugyanígy az XP is. Hozzám szoktak fordulni a kollégáim, hogyan lehet ezt vagy azt beállítani.

És mégis az a helyzet, hogy a Windows a mai napig idegesít. Na, nem nagyon, csak épp annyira, hogy időnként kizökkentsen a munkámból. Hosszú távon pedig sajnos akár annyira is, hogy elvegye az örömömet, meg a kedvemet. Mint fát vágni a fejszével, amelynek lejár a feje. Mint együtt dolgozni az ukrán kolléganővel, aki mindig akadékoskodik, és újra meg újra végig kell venni vele ugyanazokat a kérdéseket. Sok apró frusztráció a nap folyamán. Itt vagyok egy roppant izgalmas feladattal, boldogan dolgoznék rajta, látom is, hogy sok múlhat rajtam, hogy értéket tudok hozzátenni, ami lelkesít, de a végén már kezdek ott tartani, hogy rossz érzés reggel bemenni…

Hinni akarom, hogy van fejlődés

Tudom, hogy el lehet költözni Magyarországról, hogy kirúghatják az idegesítő kolléganőt, és hogy le lehet cserélni a Windowst. De sokszor nincs erre lehetőség, együtt kell élni a helyzettel. A jó hír az, hogy nemcsak mi tudjuk megszokni a rosszat, és nem a megalkuvás az egyetlen út az ilyen feszültségek kezelésére, hanem előfordulhat hogy a rossz dolgok jobbá válnak, hogy fejlődnek, idővel javítják őket.

Természetemnél fogva erősen hajlok az optimizmusra, és alapvetően naiv vagyok. Ott voltam 1989-ben, mikor Szűrös Mátyás kiállt az erkélyre. A szívem tele volt reménnyel, azt hittem, attól kezdve minden más lesz. És valahányszor kijött egy új Windows-változat, mindig elhittem, hogy sokkal jobb lesz, mint az előző. Még a Vistát is ujjongással fogadtam annak idején mint a valaha volt legjobb Windowst.

Tudom, hogy túlzottan optimista vagyok. Mégis szeretnék hinni abban, hogy egyszer majd lassan valami jó történik a számomra egyre szürreálisabbá váló magyar politikával is, és hogy a magyar hivatalok is szép lassan jobbak lesznek. Szeretném hinni, hogy képes fejlődni a kolléganőm is (akivel szerencsére már nem kell együtt dolgoznom), mint ahogy csendesen szeretnék hinni abban is, hogy az új Windows-verzió jobb, mint az előző.

Ezért hát örömmel fogadom, hogy megjelent a Windows 7. A hírek szerint kipofozták, gatyába rázták a szép, de válogatós és nyafogós Vistát. Semmit nem rontottak el, ami jó volt benne, viszont kijavították, ami rossz volt. Erre utalhat a 6.1-es verziószám is. A sajtó jókat ír, a felhasználók elégedettnek tűnnek.

Ha minden jól megy, és esetleg enyhülne a válság, akkor akár már 3-4 év múlva úgy dönthet a bank, hogy felteszi a gépekre, és akkortól kezdve végre nem a mostani elavult szoftverkupaccal kell küzdenünk. Csodálatos új világ kezdődik majd. Alig várom.

Eladó angol és magyar nyelvű IT-könyvek a Marson

Kálmán kínálja saját könyveit eladásra a Marson, és bár a nagyja időközben már elkelt, még mindig vannak jók, pl. agile, Java, Oracle, Microsoft, Linux és egyéb témákban.

Én is vettem hármat, mindegyik tökéletes állapotban volt, mintha új lenne, és olcsóbban kaptam meg, mint amennyi az amazon.com-ról lett volna, sőt, Kálmán elhozta őket az irodába (mint kiderült, korábban dolgozott ő is az EPAM-ban). Bátran ajánlom.

Még mindig van miből csemegézni, érdemes vetni egy pillantást a kínálatra.

A jövendőbeli számítógépem, operációs rendszerem és telefonom

Eredetileg nem akartam a WWDC-n bejelentett újdonságokról szóló híreket ismételni, azonban mégis megteszem, annyira személyesen érintve érzem magam, mert itt mutatták meg először azt a számítógépet, amelyre lecserélném a jelenlegit, azt az operációs rendszert, amelyre lecserélnem a jelenlegit, és azt a telefont, amelyre lecserélném a jelenlegit. Hadd magyarázzam meg.

A leendő számítógépem: az új MacBook Pro 15”

A jó kis EPAM-os MacBook Próm még mindig egy fantasztikus társ, tágas és gyors, de azért látszik rajta a kor, lassan három éves, és hiányozik pár kedves finomság, amitől igazán nagyszerű lehetne. A 15,4 hüvelykes képernyőméret nekem pont megfelel, és elegendő a felbontása is.

Apple MacBook Pro June 2009

Erre itt van az új MacBook Pro 15”, amelyben minden benne van, amire csak vágyom, és még több:

  • unibody: egyetlen alumíniumtömbből kivágott alaptest, plusz mágneses zár,
  • új képernyő: ellenálló üvegborítású, LED-háttérvilágítású, még nagyobb színtartományt megjelenítő,
  • beépített akksi, jóval nagyobb élettartammal és kapacitással,
  • 8 GB-ig bővíthető RAM (a jelenlegi gépem 3 GB-ot enged),
  • SSD-opció, amellyel élni szeretnék,
  • beépített SD-kártyaolvasó, végül is praktikus,
  • és persze minden modern, a legújabb proci, chipset, DisplayPort stb.

Ez a következő célpont. Remélem, az EPAM is támogat ezen a törekvésemben, és nem vagyok magamra utalva. :)

A leendő telefonom: iPhone 3G S

Még mindig a legelső iPhone-verziót használom, törött képernyővel, sérült LCD-vel, mégis boldogan. Komoly előrelépés volna az egy évvel ezelőtt megjelent iPhone 3G is (Helló, 3G! Helló, GPS!), de a most bejelentett új verzió végképp. A különbség az előző változathoz képest megtekinthető itt szép, táblázatos formában: iPhone 3G vs. iPhone 3G S: the tale of the tape

introducing-apple-iphone-3g-s.png

Lássuk csak, miért érdekes az iPhone 3G S:

  • Gyors, ezt jelenti, ugye, az S betű, de senki sem tudja még a részleteket, valószínűleg gyorsabb proci, több RAM (256 MB a 128 helyett?), és jobb 3D-lapka. Nyilván eltart egy darabig, mire ki mernek adni olyan játékokat, amelyek esetén javasolják az új iPhone-t, de csak idő kérdése.
  • 32 GB: végre több háttértár, hogy jó minőségben legalább a kedvenc zenéim ráférjenek, meg néhány webcast és podcast.
  • Új kamera: 3 megapixel, autófókusz, makró, 30 fps VGA-felbontású, szerkeszthető videó, jobb minőség kevés fénynél — ez mind nagyon kell.
  • Iránytű, integrálva a térképpel, ami nekem nagyon tetszik, a papírtérképet is mindig beforgatom.
  • Jobb akkumulátor-kapacitás (nem tudni, hogy egy jobb vezérlőlapka miatt-e).
  • A hangvezérlés is egész korrektnek tűnik, és a hívásindítások mellett lehet vicces dolgokat is csinálni vele (péládul megkérdezni, milyen szám megy, meg hogy még ilyeneket játszon), bár még nem látom magam előtt a helyzetet, hogy használnám, talán az autóban egyedül ülve.

Jó lett volna még valami vagány új külső, pl. gumírozott hát, de ne legyünk telhetetlenek.

Ha most is lesz hazai termékindító buli a T-Mobile-nál, akkor ott leszek, és megveszem az első napon.

A leendő operációs rendszerem: Mac OS X 10.6 Snow Leopard (szószátyáran)

Elnézve az operációs rendszerek fejlődését az elmúlt évtizedekben, egyrészt mindegyik nyilván valamilyen technológiai architektúrára épít, azt feszegeti, terjesztgeti, rajta építve egy jókora funkcionális réteget, követve a divatokat és a konkurenciát, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindezt egy sajátos, rá épült ökoszisztémában lavírozva teszi, a partnerek, fejlesztők és vevők kényes egyensúlyában. Nyilván minél nagyobb ez az oldal, annál inkább háttérbe szorul a technológia és a funkcionalitás. A Microsoft ökoszisztémája hatalmas. Szinte magam előtt látom a tehetséges mérnökök frusztrációját, ahogy újra meg újra megtorpanásra és megalkuvásra kényszerülnek amiatt a hatalmas teher miatt, amelyet ez a kiterjedt ökoszisztéma jelent. Ami egyrészről áldás, az a másik oldalról valódi átok.

Az Apple operációs rendszere jóval kevesebb helyen fut, de ezzel a terhe is sokkal kisebb. Megtehette 2000 környékén, hogy régi, MacOS nevű operációs rendszerét a BSD-alapokon nyugvó, NeXT-féle OPENSTEP-re alapozva a gyökeresen más Mac OS X-re cserélje (virtuális dobozba szorítva a előzőt, hogy biztosítsa a folyamatosságot), majd felhasználva ezt az alapot, szépen építgesse az ablakozós világok legjobbikát, miközben jóval kevesebbet kellett törődnie a felhasználók beidegződéseivel és a nagyvállalatok idióta igényeivel.

A Mac OS X első megjelenése óta, amely a 10.0-s verziószámot kapta, ezekkel a szép egyenletes és folyamatos lépésekkel mára eljutottunk a 10.5-ös ágig, amely a Leopard kódnevet kapta. A verziók meglepő gyors egymásutánban következtek, mindig bővítve, kiterjesztve az előzőt. Nem kellettek ígéretek nagy váltásokról, mindig egyre több és jobb érkezett.

apple-mac-osx-snow-leopard.png

Az új 10.6, vagy Snow Leopard nemcsak kódnevében és olcsó upgrade-árában is kifejezi, hogy az előző továbbcsiszolása, belső megújítása, kevés látványos külső újítással. A reklámozott újdonságok itt olvashatók: Mac OS X Snow Leopard Enhancements and Refinements

A sok apró finomítás és a jobb QuickTime mellett két főbb újdonságról van szó:

  • technológiai megújulás: most már nemcsak támogatott a 64 bit, de a teljes alap ez, plusz Grand Central Dispatch néven kényelmes felület a többmagos processzorokra való programozáshoz, valamint az OpenCL nevű erőmű-rendszer,
  • teljes Exchange 2007-támogatás, beépítve: az Exchange a legelterjedtebb vállalati levelezőrendszer, és ezentúl végre nem kell másodrangú felhasználónak éreznie magukat a maceseknek, mostantól minden felár nélkül beépítve az alapalkalmazásokba, kompromisszum nélkül, elegánsan, jobban mint az Outlookban (az Office 2008 for Mac részeként kapott Entourage nem ér fel teljesen az Outlookhoz).

(Örültem volna még, ha a 10.6-ba bekerül a felbontásfüggetlenség, és akkor lehetne a számítógép felbontása nagyobb, a kép meg szebb, de nem kritikus dolog, és így legalább jelentős számítási kapacitást spórolhatunk.)

Ja, és egy új egér lett volna még kedves, hogy teljes legyen a gyereknap. :)

A Microsoft komplexusa ismét az Apple-t erősíti

Sírok. Nem hiszem el, hogy ennyire béna a Microsoft.

Pedig kedvelem őket a kezdetek óta. Nem a rossz dolgaik miatt, azokat utálom, sok minden miatt azonban szimpatizálok velük.

Mostanában nem megy túl jól nekik nem túl fényes a hírnevük. A Vista borzalmasan rossz visszhangot keltett. Pedig ennyire nincs baj vele. Akik ismerik, tudják, hogy — legalábbis mostanra már — egyáltalán nem olyan rossz, mint a híre. Nagyon vártam is, hogy ezt végre elmondják. Meg hogy végre méltóképpen reagáljanak az Apple vérlázító reklámjaira. Meg is ígérték, hogy fognak.

Lássuk, mik is történtek az azóta eltelt időszakban.

  1. Először jött ez a Mojave Experiment, ahol a Vistát negatívan értékelő emberek számára mutatnak egy állítólag titkos, új Windowst, amelytől a felhasználók el vannak ájulva, és a végén kiderül róla, hogy nem más, mint a Vista. A reklám üzenete: Bajod van a Vistával? Nálunk minden rendben, te vagy a hibás.

  2. Azután következett egy új sorozat Bill Gates és Jerry Seinfeld humorista szereplésével: itt az első és második rész (illetve itt az elsőből egy változat alternatív befejezéssel, ha még nem volt meg). Egyik filmecske sem mondott semmit, de amúgy aranyos volt, és az agresszív Bill Gates kedves csudabogárnak tűnt. Nagyon vártam, hogyan megy tovább, de a Microsoft ezen a héten felhagyott az egész kampánnyal (nem világos, hogy pontosan miért). Nem tudom, mi volt ezeknek a reklámoknak az üzenete, de legalább kedvesen mondták, és megvolt a remény, hogy egyszer majd kibontakoznak valamivé, úgyhogy összességében, ha picit is, de inkább pozitív volt.

  3. Most megérkezett az új kampány első néhány reklámja. Szomorúan mondhatom, hogy ez még a Mojave-kísérletnél is szánalmasabb: “I’m a PC”. Igen egyoldalú nézőpontból belehelyezkedik az Apple-féle “Get a Mac”-reklámokba, és onnan próbálja megnyerni, ahonnan nem lehet. Mi is a leplezetlen gondolkodás ezek mögött a reklámok mögött?

    • Az Apple-reklámokban a PC egy furfangosan megalkotott, alapvetően kedves és mulatságos figura, akit a Windows problémái halmozottan sújtanak, és emiatt szenved. A reklám sugallta megoldás pofonegyszerű: nincs más dolga, mint megszabadulni a Windowstól, és megtartva saját lenyűgöző egyéniségét, bemenni végre a boltba, és venni egy Macet. Erről szólnak ezek a reklámok (részletesebben lásd: gaba; Leleplezem a “Get a Mac” reklámok pszhichológiáját [2008.07.10]).
    • A Microsoft viszont komplexusos. Vérbe borul a szeme, és emiatt már nem is lát, fantomra vetődik. A PC figurájában nem lát mást, pusztán bántó sértést, amely ellene irányul. “Lejáratják itt a PC-felhasználót, kérem.” Vérig van sértve, ezért elkezdi bizonygatni, hogy igazából nem is ilyenek a PC-felhasználók.

Elfogadják az Apple-tematizálását, és a vesztes szerepből próbálják tisztára mosni magukat. Reménytelen vállalkozás. A gyakorlatban éppen az ellenfelet erősíti. A reklám üzenete: Teljesen kikészít minket, hogy viccet csinálnak belőlünk. Tessék ezt, kérem, abbahagyni! Mi nem is vagyunk ilyenek!

Fiúk, szedjétek össze magatokat! Tudtok ennél azért jobbat is. Miért nem azokról a dolgokról beszéltek, amelyekre valóban büszkék lehettek? A nagyvállalati megoldásokról, vagy ha már egyszerű fogyasztókról van szó, akkor az XBOX-ról? Miért a karavánt ugató kiskutyával vagytok elfoglalva? Ennyire nagy volna a baj?

További olvasnivalók a témában:

Távozik Bill Gates, a Frankenstein apuka

Mint közismert, pár hete kvázi nyugdíjba vonult a Microsoft alapítója, Bill Gates.

Bill Gates playing with toy soldiers (Bill Gates' Last Days - CES 2008)

Valahol ez az esemény különös érzést kelt bennem, mintha saját életem egy korszaka zárult volna le. Gyerekként, majd felnőttként végigéltem, miként vált a számítástechnika hatalmas géptermekből egészen személyessé, hogyan költözött az asztalunkra, majd az ölünkbe, a kezünkbe, hogyan lett fura emberek különös játékszeréből az egész világ alapvető infrastruktúrájává. Mindebben meghatározó szerepe volt Bill Gatesnek. Nem pusztán jókor volt jó helyen, nem csak arról van szó, hogy a technikai tudása mellett remek üzleti érzéke is volt, hanem valódi látnok volt.

Amikor senki nem értette még, ő már látta a jövőt, és tudta, micsoda jelentősége lesz a személyi számítógépnek és mindenekelőtt a szoftvernek. A jövőbe vetett hite vázolta fel azt az utat, amelyet bejárt. És mindannyian tudjuk, hogy az álma megvalósult, nem is akármilyen méretekben. Az ő szoftverei futnak a világ számítógépeinek túlnyomó többségén. Ilyen szempontból a Windows és az Office minden szoftver sikerességének példaképe lehet (eltekintve attól, hogy nem pusztán tisztességes eszközökkel érték el ezeket a sikereket).

Young Bill Gates with monitor

Nyilvánvalóan nem pont úgy valósult meg minden, ahogy a látnok képzelte. Érdekes volt olvasni az egyik per kapcsán kikerült céges leveleket, amelyekben Bill Gates a Windows XP használhatatlanságáról ír. 

Bill Gates disappointed at Windows XP's usability (by Gizmodo)

Finoman ugyan, de érződik benne az egykori gyermekét borzadva néző apa iszonya. A szörny megalkotója, Victor Frankenstein jut eszembe róla. Az egykori álomból hatalmas, megállíthatatlan, öntörvényű szörnyeteg lett. Az eredeti Borg ügyes legyőzője maga lett az új Borg. A Góliátot legyőző Dávid megöregedve maga lett az új Góliát.

De mindez mellékszál a történet egészében. Bill Gates nyilvánvalóan nem volt tökéletes, és feddhetetlen sem, nyilvánvalóan nem sikerült neki minden. De látnoki képessége és hite miatt örökre a példaképem marad.

Young Bill Gates with Folder

És mi mást kívánhatnék a Microsoftnak, mint hogy számára is legyen példakép mindaz, ami Bill Gatesben a legjobb volt, hogy rendelkezzen azzal a látnoki képességgel, és hogy újra azok az erők növekedjenek a cégben, amelyek a régi, jó Microsoft pozitívumaira emlékeztetnek: újítás, szakértelem, nyitottság, verseny, ambíció.

 1 2 3 … 29 Next →

Névjegy

Home page: gaborlenard.com

Lénárd Gábor (gaba)

Lénárd Gábor
Systems Analyst, EPAM Systems

gabakukac lénárdgábor ponthu