A Windows, a magyar politika, és az idegesítő ukrán kolléganő

A Windows használható, Magyarország élhető

Abszurdnak tartom, ha valaki olyanokat állít, hogy a Windows nem alkalmas rendes munkára. Olyan, mintha azt mondaná, Magyarországon nem lehet élni. Nagyon is lehet ott élni, Windowst futtató PC-ken pedig nap mint nap csodálatos dolgokat hoznak létre az emberek. Én magam is windowsos gépen dolgozom a svájci bankban, Windows XP és IE6 van rajta, meg Office 2003 (mást nem is szabad rátelepítenem, és az interneten is csak bizonyos site-ok érhetők el). De működik! Elvégzem a munkám, és megkapom érte a fizetésem. A Windows segítségével keresem meg a kenyérre, meg a huszonhetes iMacre valót is. Mint ahogy jelenlegi politikusaink is elirányítják Magyarországot, és el tudjuk intézni a dolgainkat a magyar hivatalokban. Megszoktuk, alkalmazkodtunk, tudjuk, hogy itt így mennek a dolgok. Működik, éljük az életünk, végezzük a munkánk.

Csakhogy van jobb

Persze az, hogy működik, hogy alkalmas munkára, nem jelenti azt, hogy ne lehetne jobb. Ha az ember más perspektívába kerül, más nézőpontból lát rá a megszokott dolgokra, akkor azok egész másképpen festenek. Két hónapja dolgozom és élek Svájcban. Innen nézve Magyarország nagyon más. Néhol szinte abszurd. Itt igazán működnek a dolgok, ahogy az ember elvárná. A zürichi tömegközlekedési járatok mindig pontosak. A hivatalok kiszámíthatók, az alkalmazottak a feladatukat szolgálatként fogják fel, kedvesek, és segíteni akarnak.

Nem mondom persze, hogy Svájc hibátlan vagy tökéletes volna, de innen nézve a kontraszt nagyon erős. Miért kell a rosszban élni, ha lehetne jobban is? De nyilván más országba sem olyan könnyű költözni, mint ahogy a bank sem fogja egyhamar lecserélni a bejáratott nyolcéves operációs rendszerét és szoftvereit, mondjuk, Ubuntura. Hiszen el lehet végezni ezzel is a munkát. Végül is igaza van a saját szemszögéből. Legalábbis látszólag.

Idegesít

A gond az, hogy mindez alattomosan aláássa az ember lelkesedését és munkakedvét. Ahelyett, hogy elmerülhetnék a munkámban, a szerszámmal kell vesződnöm. Nem arról van szó, hogy ne ismerném töviről hegyire a Windowst, és ne tudnám megfelelően beállítani. Megvolt nekem a Windows 2000 is az első RC-ktől kezdve, és ugyanígy az XP is. Hozzám szoktak fordulni a kollégáim, hogyan lehet ezt vagy azt beállítani.

És mégis az a helyzet, hogy a Windows a mai napig idegesít. Na, nem nagyon, csak épp annyira, hogy időnként kizökkentsen a munkámból. Hosszú távon pedig sajnos akár annyira is, hogy elvegye az örömömet, meg a kedvemet. Mint fát vágni a fejszével, amelynek lejár a feje. Mint együtt dolgozni az ukrán kolléganővel, aki mindig akadékoskodik, és újra meg újra végig kell venni vele ugyanazokat a kérdéseket. Sok apró frusztráció a nap folyamán. Itt vagyok egy roppant izgalmas feladattal, boldogan dolgoznék rajta, látom is, hogy sok múlhat rajtam, hogy értéket tudok hozzátenni, ami lelkesít, de a végén már kezdek ott tartani, hogy rossz érzés reggel bemenni…

Hinni akarom, hogy van fejlődés

Tudom, hogy el lehet költözni Magyarországról, hogy kirúghatják az idegesítő kolléganőt, és hogy le lehet cserélni a Windowst. De sokszor nincs erre lehetőség, együtt kell élni a helyzettel. A jó hír az, hogy nemcsak mi tudjuk megszokni a rosszat, és nem a megalkuvás az egyetlen út az ilyen feszültségek kezelésére, hanem előfordulhat hogy a rossz dolgok jobbá válnak, hogy fejlődnek, idővel javítják őket.

Természetemnél fogva erősen hajlok az optimizmusra, és alapvetően naiv vagyok. Ott voltam 1989-ben, mikor Szűrös Mátyás kiállt az erkélyre. A szívem tele volt reménnyel, azt hittem, attól kezdve minden más lesz. És valahányszor kijött egy új Windows-változat, mindig elhittem, hogy sokkal jobb lesz, mint az előző. Még a Vistát is ujjongással fogadtam annak idején mint a valaha volt legjobb Windowst.

Tudom, hogy túlzottan optimista vagyok. Mégis szeretnék hinni abban, hogy egyszer majd lassan valami jó történik a számomra egyre szürreálisabbá váló magyar politikával is, és hogy a magyar hivatalok is szép lassan jobbak lesznek. Szeretném hinni, hogy képes fejlődni a kolléganőm is (akivel szerencsére már nem kell együtt dolgoznom), mint ahogy csendesen szeretnék hinni abban is, hogy az új Windows-verzió jobb, mint az előző.

Ezért hát örömmel fogadom, hogy megjelent a Windows 7. A hírek szerint kipofozták, gatyába rázták a szép, de válogatós és nyafogós Vistát. Semmit nem rontottak el, ami jó volt benne, viszont kijavították, ami rossz volt. Erre utalhat a 6.1-es verziószám is. A sajtó jókat ír, a felhasználók elégedettnek tűnnek.

Ha minden jól megy, és esetleg enyhülne a válság, akkor akár már 3-4 év múlva úgy dönthet a bank, hogy felteszi a gépekre, és akkortól kezdve végre nem a mostani elavult szoftverkupaccal kell küzdenünk. Csodálatos új világ kezdődik majd. Alig várom.

A jövendőbeli számítógépem, operációs rendszerem és telefonom

Eredetileg nem akartam a WWDC-n bejelentett újdonságokról szóló híreket ismételni, azonban mégis megteszem, annyira személyesen érintve érzem magam, mert itt mutatták meg először azt a számítógépet, amelyre lecserélném a jelenlegit, azt az operációs rendszert, amelyre lecserélnem a jelenlegit, és azt a telefont, amelyre lecserélném a jelenlegit. Hadd magyarázzam meg.

A leendő számítógépem: az új MacBook Pro 15”

A jó kis EPAM-os MacBook Próm még mindig egy fantasztikus társ, tágas és gyors, de azért látszik rajta a kor, lassan három éves, és hiányozik pár kedves finomság, amitől igazán nagyszerű lehetne. A 15,4 hüvelykes képernyőméret nekem pont megfelel, és elegendő a felbontása is.

Apple MacBook Pro June 2009

Erre itt van az új MacBook Pro 15”, amelyben minden benne van, amire csak vágyom, és még több:

  • unibody: egyetlen alumíniumtömbből kivágott alaptest, plusz mágneses zár,
  • új képernyő: ellenálló üvegborítású, LED-háttérvilágítású, még nagyobb színtartományt megjelenítő,
  • beépített akksi, jóval nagyobb élettartammal és kapacitással,
  • 8 GB-ig bővíthető RAM (a jelenlegi gépem 3 GB-ot enged),
  • SSD-opció, amellyel élni szeretnék,
  • beépített SD-kártyaolvasó, végül is praktikus,
  • és persze minden modern, a legújabb proci, chipset, DisplayPort stb.

Ez a következő célpont. Remélem, az EPAM is támogat ezen a törekvésemben, és nem vagyok magamra utalva. :)

A leendő telefonom: iPhone 3G S

Még mindig a legelső iPhone-verziót használom, törött képernyővel, sérült LCD-vel, mégis boldogan. Komoly előrelépés volna az egy évvel ezelőtt megjelent iPhone 3G is (Helló, 3G! Helló, GPS!), de a most bejelentett új verzió végképp. A különbség az előző változathoz képest megtekinthető itt szép, táblázatos formában: iPhone 3G vs. iPhone 3G S: the tale of the tape

introducing-apple-iphone-3g-s.png

Lássuk csak, miért érdekes az iPhone 3G S:

  • Gyors, ezt jelenti, ugye, az S betű, de senki sem tudja még a részleteket, valószínűleg gyorsabb proci, több RAM (256 MB a 128 helyett?), és jobb 3D-lapka. Nyilván eltart egy darabig, mire ki mernek adni olyan játékokat, amelyek esetén javasolják az új iPhone-t, de csak idő kérdése.
  • 32 GB: végre több háttértár, hogy jó minőségben legalább a kedvenc zenéim ráférjenek, meg néhány webcast és podcast.
  • Új kamera: 3 megapixel, autófókusz, makró, 30 fps VGA-felbontású, szerkeszthető videó, jobb minőség kevés fénynél — ez mind nagyon kell.
  • Iránytű, integrálva a térképpel, ami nekem nagyon tetszik, a papírtérképet is mindig beforgatom.
  • Jobb akkumulátor-kapacitás (nem tudni, hogy egy jobb vezérlőlapka miatt-e).
  • A hangvezérlés is egész korrektnek tűnik, és a hívásindítások mellett lehet vicces dolgokat is csinálni vele (péládul megkérdezni, milyen szám megy, meg hogy még ilyeneket játszon), bár még nem látom magam előtt a helyzetet, hogy használnám, talán az autóban egyedül ülve.

Jó lett volna még valami vagány új külső, pl. gumírozott hát, de ne legyünk telhetetlenek.

Ha most is lesz hazai termékindító buli a T-Mobile-nál, akkor ott leszek, és megveszem az első napon.

A leendő operációs rendszerem: Mac OS X 10.6 Snow Leopard (szószátyáran)

Elnézve az operációs rendszerek fejlődését az elmúlt évtizedekben, egyrészt mindegyik nyilván valamilyen technológiai architektúrára épít, azt feszegeti, terjesztgeti, rajta építve egy jókora funkcionális réteget, követve a divatokat és a konkurenciát, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindezt egy sajátos, rá épült ökoszisztémában lavírozva teszi, a partnerek, fejlesztők és vevők kényes egyensúlyában. Nyilván minél nagyobb ez az oldal, annál inkább háttérbe szorul a technológia és a funkcionalitás. A Microsoft ökoszisztémája hatalmas. Szinte magam előtt látom a tehetséges mérnökök frusztrációját, ahogy újra meg újra megtorpanásra és megalkuvásra kényszerülnek amiatt a hatalmas teher miatt, amelyet ez a kiterjedt ökoszisztéma jelent. Ami egyrészről áldás, az a másik oldalról valódi átok.

Az Apple operációs rendszere jóval kevesebb helyen fut, de ezzel a terhe is sokkal kisebb. Megtehette 2000 környékén, hogy régi, MacOS nevű operációs rendszerét a BSD-alapokon nyugvó, NeXT-féle OPENSTEP-re alapozva a gyökeresen más Mac OS X-re cserélje (virtuális dobozba szorítva a előzőt, hogy biztosítsa a folyamatosságot), majd felhasználva ezt az alapot, szépen építgesse az ablakozós világok legjobbikát, miközben jóval kevesebbet kellett törődnie a felhasználók beidegződéseivel és a nagyvállalatok idióta igényeivel.

A Mac OS X első megjelenése óta, amely a 10.0-s verziószámot kapta, ezekkel a szép egyenletes és folyamatos lépésekkel mára eljutottunk a 10.5-ös ágig, amely a Leopard kódnevet kapta. A verziók meglepő gyors egymásutánban következtek, mindig bővítve, kiterjesztve az előzőt. Nem kellettek ígéretek nagy váltásokról, mindig egyre több és jobb érkezett.

apple-mac-osx-snow-leopard.png

Az új 10.6, vagy Snow Leopard nemcsak kódnevében és olcsó upgrade-árában is kifejezi, hogy az előző továbbcsiszolása, belső megújítása, kevés látványos külső újítással. A reklámozott újdonságok itt olvashatók: Mac OS X Snow Leopard Enhancements and Refinements

A sok apró finomítás és a jobb QuickTime mellett két főbb újdonságról van szó:

  • technológiai megújulás: most már nemcsak támogatott a 64 bit, de a teljes alap ez, plusz Grand Central Dispatch néven kényelmes felület a többmagos processzorokra való programozáshoz, valamint az OpenCL nevű erőmű-rendszer,
  • teljes Exchange 2007-támogatás, beépítve: az Exchange a legelterjedtebb vállalati levelezőrendszer, és ezentúl végre nem kell másodrangú felhasználónak éreznie magukat a maceseknek, mostantól minden felár nélkül beépítve az alapalkalmazásokba, kompromisszum nélkül, elegánsan, jobban mint az Outlookban (az Office 2008 for Mac részeként kapott Entourage nem ér fel teljesen az Outlookhoz).

(Örültem volna még, ha a 10.6-ba bekerül a felbontásfüggetlenség, és akkor lehetne a számítógép felbontása nagyobb, a kép meg szebb, de nem kritikus dolog, és így legalább jelentős számítási kapacitást spórolhatunk.)

Ja, és egy új egér lett volna még kedves, hogy teljes legyen a gyereknap. :)

Miket bántam meg a legjobban életemben

Nem szeretnék és nem is tudnék mindenre kitérni, amit életemben megbántam, hogy megtettem vagy nem tettem meg, de röviden kitérnék a jelentősebb “informatikai vonatkozású” esetekre. Minden esetben leírom azt is, most hogyan próbálom elkerülni, hogy újra ebbe a hibába essek.

  1. Iszonyú mennyiségű időt szúrtam el a számítógép előtt. Csináltam persze sok hasznosat is, de rengeteg feleslegeset is, ami elvitte az időt olyan dolgok elől is, mint emberi kapcsolatok, munka, pihenés. Sok vicces videót megnéztem, olvastam mindenféle blogokat, meg rettentő fontos híreket, és hasonlók. — Most: Körülbelül egy hónapja leiratkoztam a legtöbb blogról, kíméletet nem ismerve; csak azokat tartottam meg, amelyeket mindig öröm olvasni; újakat csak nagyon óvatosan veszek fel. Naponta csak néhányszor nézem az e-maileket. Többnyire nem futtatom a csevegőprogramokat, a Twitter-klienst és a FriendFeedet. Az estéimet próbálom számítógépmentesen tölteni. Ez persze egy állandó küzdelem marad, és nem mindig egyértelmű, mi értékes és mi nem.

  2. Nem valósítottam meg egy csomó ötletemet. Pedig az internet kezdete óta nagyon sok jó dolog merült fel bennem. Több ötletemhez vásároltam domainnevet is, de a legtöbből nem lett semmi. Valószínűleg a hozzáállásomom is sok múlt: egyből a nagyot akartam megvalósítani, amihez valójában teljes figyelemre és talán befektetőre lett volna szükség, ugyanakkor nem voltam elég elszánt ezekhez. Rossz volt látni, amikor valaki más megcsinálta ugyanazt, csak persze nem pont ugyanúgy. — Most: Ricsi barátommal belevágtunk egy aranyos kis projektbe, amely egész jól sikerülhet, ha ügyesek vagyunk.

  3. Évekig warezt gyűjtöttem. Még valamikor 2000-ben kaptam jelszót egy titkos FTP-hez, ahol minden friss release megvolt. Innen töltögettem le folyamatosan a szoftvereket, gondosan kategóriák szerint rendszereztem, és CD-re, majd később DVD-re írtam őket. A programok túlnyomó többségét soha ki sem próbáltam, mégis döbbenetes mennyiségű időt és lemezt pazaroltam el erre. Nem is értem, mit gondoltam. Hogy egyszer majd jól jön? — Most: Már jó ideje kizárólag tiszta szoftvert használok. Zenéből többnyire a meglévőt hallgatom, és csak kevés újat engedek az életembe. Erősen megfontolom, melyik filmet töltöm le. Lemezre már szinte semmit nem írok.

  4. Üzembe állítottam egy Windows-alapú szervert. Annyira hittem az ASP.NET és a SharePoint sikerében, hogy akartam saját szervert, amelyen csinálhatom az általam vállalt projekteket, kellemes nyereséget érve el. Összeállítottam egy izmos PC-t, beszereztem a szoftvereket és jókora havi co-location-költséget vettem a nyakamba. A vége az lett, hogy két ilyen projekt készült, egy-egy ismerősnek, és mindkettőt szinte ingyen hostoltam. Hatalmas anyagi bukás volt összességében. Ráadásul mindvégig bizonytalan voltam, hogy licencelésileg teljesen rendben vagyok-e, még a Microsoft hazai szakemberei sem tudták eloszlatni a kétségeket. — Most: ha hostolni akarok bármit, akkor remek lehetőségek közül választhatok, legyen szó szinte akármilyen technológiáról.

  5. Rengeteg pénzt költöttem a PC-im bővítgetésére. Mindig gyorsabb, újabb processzor, videokártya, memória, optikai író, merevlemez, akármi. Iszonyatos kiadás, alig valami haszon, hiszen még nagy játékos sem voltam soha. — Most: Jövő tavasszal lesz három éves az iMac, nyáron a jelenleg nejem által használt fekete MacBook ugyanennyi. A céges MacBook Pro januárban lesz kettő. Mindegyik baromi jó gép még mindig.

  6. Felesleges könyveket és szoftvereket vettem. Összegben ugyan kisebb, mégis valahogy jobban fájnak, mind a hardverkiadások, talán mert még annyira sem használtam ki őket. — Most: A könyvek esetében a Safari már sok könyv felesleges megvásárlásától megmentett. A szoftverek esetében pedig próbálok messze körültekintőbb lenni, és nagyon-nagyon nehezen rászánni magam új vásárlásra.

  7. Túl későn tértem át a Gmailre. Sokáig azt hittem, a legjobb levelezés az Exchange Server segítségével lehetséges, és nap mint nap szorgalmasan rakosgattam Outlookban az üzeneteket mindenféle mappákba. Ráadásul mire észbe kaptam, már foglalt volt a lenard.gabor@gmail.com és a nevem minden további formája is. Ez jó darabig elvette a kedvem, és sokáig nem értettem meg, mennyire jó a Gmail. — Most: Folyamatosan lenyűgöz a Gmail webes felülete, a szálkezelés, meg a gyors keresés. Vicces, amikor valaki más mögött állok, és figyelem, micsoda küzdelmet folytat, hogy valahogy kinyerje a levelezőrendszeréből a benne lévő információt, miközben Gmail alatt néhány gombnyomás lett volna csupán. (Természetesen van kockázat benne, hogy a levelezésem a felhőben lakik. Ezért a leveleim folyamatosan letöltöm a gépemre is, és a domain is a sajátom, bármikor elhozhatnám a Google-től.) A levelezés mellett egyéb területeken is próbálok nyitott lenni az új megoldások irányába.

Hirtelenjében ennyi jutott eszembe.

Távozik Bill Gates, a Frankenstein apuka

Mint közismert, pár hete kvázi nyugdíjba vonult a Microsoft alapítója, Bill Gates.

Bill Gates playing with toy soldiers (Bill Gates' Last Days - CES 2008)

Valahol ez az esemény különös érzést kelt bennem, mintha saját életem egy korszaka zárult volna le. Gyerekként, majd felnőttként végigéltem, miként vált a számítástechnika hatalmas géptermekből egészen személyessé, hogyan költözött az asztalunkra, majd az ölünkbe, a kezünkbe, hogyan lett fura emberek különös játékszeréből az egész világ alapvető infrastruktúrájává. Mindebben meghatározó szerepe volt Bill Gatesnek. Nem pusztán jókor volt jó helyen, nem csak arról van szó, hogy a technikai tudása mellett remek üzleti érzéke is volt, hanem valódi látnok volt.

Amikor senki nem értette még, ő már látta a jövőt, és tudta, micsoda jelentősége lesz a személyi számítógépnek és mindenekelőtt a szoftvernek. A jövőbe vetett hite vázolta fel azt az utat, amelyet bejárt. És mindannyian tudjuk, hogy az álma megvalósult, nem is akármilyen méretekben. Az ő szoftverei futnak a világ számítógépeinek túlnyomó többségén. Ilyen szempontból a Windows és az Office minden szoftver sikerességének példaképe lehet (eltekintve attól, hogy nem pusztán tisztességes eszközökkel érték el ezeket a sikereket).

Young Bill Gates with monitor

Nyilvánvalóan nem pont úgy valósult meg minden, ahogy a látnok képzelte. Érdekes volt olvasni az egyik per kapcsán kikerült céges leveleket, amelyekben Bill Gates a Windows XP használhatatlanságáról ír. 

Bill Gates disappointed at Windows XP's usability (by Gizmodo)

Finoman ugyan, de érződik benne az egykori gyermekét borzadva néző apa iszonya. A szörny megalkotója, Victor Frankenstein jut eszembe róla. Az egykori álomból hatalmas, megállíthatatlan, öntörvényű szörnyeteg lett. Az eredeti Borg ügyes legyőzője maga lett az új Borg. A Góliátot legyőző Dávid megöregedve maga lett az új Góliát.

De mindez mellékszál a történet egészében. Bill Gates nyilvánvalóan nem volt tökéletes, és feddhetetlen sem, nyilvánvalóan nem sikerült neki minden. De látnoki képessége és hite miatt örökre a példaképem marad.

Young Bill Gates with Folder

És mi mást kívánhatnék a Microsoftnak, mint hogy számára is legyen példakép mindaz, ami Bill Gatesben a legjobb volt, hogy rendelkezzen azzal a látnoki képességgel, és hogy újra azok az erők növekedjenek a cégben, amelyek a régi, jó Microsoft pozitívumaira emlékeztetnek: újítás, szakértelem, nyitottság, verseny, ambíció.

Végre valaki mást is zavar az X-Mouse hiánya, a legnagyobb kínom Mac OS X felületével

Az X-Mouse hiánya volt a legnagyobb problémám, amikor pár éve egyre inkább Macet kezdtem el használni. Gyakorlatilag minden másra volt megoldás, de erre nem találtam. Kénytelen kelletlen átszoktam arra, hogy kattintanom kell, ha más ablakra szeretném vinni a fókuszt. Utálom a mai napig, hogy ez így van, és boldog lennék, ha lenne végre tökéletes megoldás. Most valaki végre készített egy hacket, amely bizonyos fokig enyhíti ezt a kellemetlenséget. Akit csak ez érdekel, megtalálja a bejegyzés-végi linkre kattintva.

Miről is van szó? Igazából egzotikus finomság, sokakat nem érint. Főleg a Solaris, IRIX, Linux és hasonló UNIX-féleségek felől jövőket érdekli. Aki mindent teljes képernyőn használ, mint nagyon sok Windows-felhasználó, annak a probléma nyilvánvalóan elő sem jön. Ha használtad, és szeretted, akkor érted. Ha ki akarod próbálni Windows alatt, akkor a TweakUI X-Mouse “ágán” kapcsold be az “Activation follows mouse (X-Mouse)” előtti jelölőnégyzetet (viszont szerintem ne kapcsold be az “Autoraise when activating” opciót, mert attól nagyon idegesítővé válik).

Ami engem illet, igen régi múltra tekint vissza kapcsolatom a Macintoshsal. Azok között voltam, akik használhatták az országba elsőként behozott 128k-s és 512k-s, eredeti Macintoshokat. Később évekig dolgoztam Maceken egy grafikai stúdióban. A Mac felhasználói felülete maradt az ideálom mindvégig. Ennek egyik következménye, hogy kihasználom azt a lehetőséget, hogy ablakaim vannak, és sokszor egymás mellett tartok több ablakot is.

Például programozás közben volt mindig parancssorom, fejlesztőkörnyezet, meg általában böngésző, gusztusosan elhelyezve lehetőleg egymás mellett, de a képernyőméret korlátai miatt nyilván sokszor átfedésben. Az egér/touchpad/pöcökegér apró mozdítására átmentem a fejlesztőkörnyezetből a parancsorba, vagy valamelyik böngészőablakba. Nagyon kényelmes dolog. Használtam persze az Alt+Tabot is bőven, de fejlesztés közben sokszor praktikusabb volt, ha a háttérben marad egy ablak, mégis indíthatok róla egy parancsot, majd visszatérhetek a másikra, illetve hogy adott esetben nem kell az Alt+Tab 30 ablaka közül rájönnöm, hogy melyik is az, amelyik épp ott van a szemem előtt (mert futott még rengeteg böngészőablak és egyéb program, és nem mindig az engem érdeklőt használtam az előző pillanatban).

Sokat segítene persze, ha nagy méretű képernyőt használhatnék. Az XMS-ben mindig próbálok uralkodni magamon, nehogy valaki észrevegye, ahogy vágyakozva lesem a 30-as Apple Cinema Displayt. Csak az, ugye, nincs ingyen, és továbbra sem oldja meg a kattintási problémát: ha másik ablakra szeretnék váltani az egérrel, kattintanom kell. Még jó, ha nem kattintok bele valamibe, amibe nem akartam.

Happy X mouse
Forrás: sbpoet

Annyira jó volt olvasni, hogy végre nem vagyok egyedül a bajommal. Hősöm, Stevey nemrég beleszeretett a Mac külsejébe, egész pontosan abba, ahogy a betűk megjelennek a képernyőn, és ezért váltott Macre. Hosszasan leírja szenvedését az X-Mouse hiányáról, valamint hogy mint programozó hogyan próbálta megoldani, két estét rászánva, miért nem sikerült neki teljesen, és hogy mindennek mik a technikai részletei. Akit érdekel, érdekes olvasmány: Stevey’s Blog Rants: Settling the OS/X focus-follows-mouse debate.

Tisztázza, hogy miről is lenne szó:

So let me tell you what it is first, in case you’re not from a Unix background. Focus-follows-mouse means that when you move the mouse cursor, the window under the cursor gets the keyboard focus. But saying that confuses Mac people who all assume that “focused” is synonymous with “foreground”, because that’s the way it works on the Mac.

Milyen megoldást készített végül a két nap alatt:

Short version: you can almost get it working, but not quite, on account of an arguable bug in one of the Carbon (that is, Mac C++) APIs. What I got working was a system-wide autofocus mode that unfortunately only re-routes unmodified keys to the window under the cursor. You can fake the Shift modifier by translating the key code manually, but the Control, Command and Alt/Option keys never make it through to background applications. (They do get delivered to the foreground app if your mouse is there, so the bug only happens for background apps.)

Miből fakad a dolog problematikája?

The underlying issue

[…] The problem is that Macs, always and forever, have put the menu bar of the focused application at the top of the screen. The menu bars of unfocused applications are hidden and are not in any way user-interactible.

As you might expect, this UI assumption has been baked into the Mac APIs from the very beginning. Programmers will take advantage of any axiom they can in order to get things working, so over time this has turned from a UI design assumption into an architectural “feature”.

In particular, when an app is in the background, its menu structure may not be intact, and the app may be in a state that assumes it will not be receiving any keyboard input. One concrete example mentioned in the thread was that when an app is in the background, the child menu items do not have parent links (although the parents still have pointers to the children.)

Forrás: Daring Fireball

 1 2 3 … 13 Next →

Névjegy

Home page: gaborlenard.com

Lénárd Gábor (gaba)

Lénárd Gábor
Systems Analyst, EPAM Systems

gabakukac lénárdgábor ponthu